Hogy valójában ki is lennék én? Egy szerencsétlen akivel mindig csak rossz történik. Igen, kb... Na de komolyan nézve, Nikitának hívnak és 15 éves lány vagyok (Nem mintha a nevemből nem jötettek volna rá hogy lány lennék T.T )
Egy teljesen normális életet élő tinédzser voltam, egy szeptemberi napig.
De akkor már elejétől mesélem.
Egy átlagos nap volt, a suli kezdetét vette. Miután túléltem az első napot, furcsán éreztem magam. Nemis izgatott nagyon, úgy gondoltam biztos azért mert kiidegeltek a tanárok. De most komolyan elkellett mesélni hogy mit csináltam nyári szünetben, mintha 1. lennék T.T . Hát mit csináltam?! Mit csinál egy átlagos 15 korú lány? Csillámpónikat lovagoltam, ELNE HIDD. Ohh, kicsit eltértem a tárgytól, ezt nálam megkell szokni ^^"" . Szóval, rosszul éreztem magam, de nem törödtem vele. Másnapra elis múlt akkor meg?
Szeptember 15.
Már pár hét elmúlt a sulikezdés óta. A rosszulétek vissza-visszatértek. De mint mindig sosem érdekelt nagyon, hogy orvoshoz forduljak, így most se.
Szeptember 17.
Teltek a napok, a rosszulétek egyre rosszabbak lettek, de én keményfejü, nem mentem orvoshoz. Nincs az az Isten. ._.
Szeptember 28.
Nemsokára negyedév úgyhogy a tanárok bediliztek, és nincs olyan nap, hogy legalább egy röppdolit ne írnánk.. Szóval.. Egész napok csak tanulással mennek el. Fantasztikus! ^^""
Szeptember 29.
Elegem van, elegem van, és ELEGEM VAN. Komolyan ezek hülyék vagy csak... Áhh.. tiszta ideg vagyok.... Hogy kitudok néha akadni a tanárokon.. Lekiabál mert nem jól csináltam meg a feladatot, de nehogy megmagyarázza T.T
Szeptember 30.
Összeestem a suliban, így most a kórházban. Egyre furcsábban érzem magam. Ráz folyton a hideg. Reszketem, alig alszom éjszaka. És ismeretlen emlékek ugranak be, mintha nem is ebben a világban születtem volna. Mostmár olyan érzésem van, hogy én nemis én vagyok O.O . Kezdek szellemibetegé vállni.
(FIGYELEM! A KÉPEK CSAK A SZITUÁCIÓT MUTATJÁK BE ÉS NEM PONTOSAN EGYEZNEK A SZEREPLŐK KINÉZETÉVEL)