Október  1.

Még mindig a kórházban kell töltenem az éjszakákat. Egyre jobban romlik az állapotom. De mi történik velem? Folyamatosan olyan érzésem van, hogy egyre hidegebb van a teremben, pedig ez nem így van. A szemem színe is változni kezdett. Hajam színe szint úgy.  De miez... kezdek félni önmagamtól..

Október  10.

Intenzíven fekszem, lélegesztetőgépen. Az orvosok nem tudják betegségeim okát. Reszketem, s néha ha elis bóbiskolok, akkor is ismeretlen képek ugranak be. Ki vagyok? Lehet, hogy tényleg nem az vagyok aminek magamat gondolom.

(FIGYELEM! A KÉPEK CSAK A SZITUÁCIÓT MUTATJÁK BE ÉS NEM PONTOSAN EGYEZNEK A SZEREPLŐK KINÉZETÉVEL)

Október 15.

Nem érzem a testem. Megszűnt a fizikai valóság. Meghaltam. De, mintha még mindig élnék. Mintha még mindig lenne erőm. A testemet már elszállították. Éreztem szüleim szomorúságát. Éreztem még mindig a lelkivilágot. De ezt, hogy? Lehet, hogy mindenki érzi miután meghal? Ilyen békés és csöndes lenne a halál? 

 

Ha belegondolok, nemis volt nagyon értelme élni. Nem szeretett senki, mindenki csak kihasznált. Akkor meg mi értelme? Nem állt mellettem senki, vagyis de. De azok a szüleim. Azon kivül senki. Mindig komor voltam.

"Amikor egyedül vagy, másra se tudsz gondolni, csak a halálra. De ha van valaki melletted, akkor csak a túlélésre tudsz gondolni."

 

 

 

 

Oldal: Megszűnik a fizikai valóság /2. fejezet/
Nikita élete - © 2008 - 2025 - foreverdream.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat