Egy sötét barlangban ébredtem. Furcsa élmény volt, újból látni, újból a régi testemmel mozogni, érezni.
(FIGYELEM! A KÉPEK CSAK A SZITUÁCIÓT MUTATJÁK BE ÉS NEM PONTOSAN EGYEZNEK A SZEREPLŐK KINÉZETÉVEL)
Valahogy ki támolyogtam, a nap vakított.
-Huhh, és most?.. az oké, hogy felébredtem, de merre?.. Várjunk csak...-tekintetemet egy arra haladó vándorra szegeztem.
--E..Elnézést..!-szaladtam oda..
A vándor kissé ijedten, de megállt.
-Igen gyermekem, miben segíthetek?
-Megtudhatnám, hogy most hol vagyunk? Meg persze, hol találok erre menedéket..
A vándor furcsán tekintett rám, mintha nem lennék százas.
-Jelenleg a semmiközepén vagy édeslányom. Itt aligha találsz menedéket. Jobb ha sietsz, és elmenekülsz erről a helyről, itt csak veszélyben vagy!
Csak álltam ott mint a hülye gyerek, és figyeltem ahogy a vándor gyors eliszkol. Ez vagy fél tőlem, vagy mittomén (akarattal írtam egybe).
Elindultam a semmi felé.
-"Kell valahol lennie egy falunak"-morfondíroztam
Ballagtam egy ideig, zajra lettem figyelmes. Ninják. Avarrejteki ninják.
Észrevettek, nem láttak szivesen, arcuk elárulta (meg a gondolatuk :"D).
Őrök lehettek, mivel egyből nekem támadtak. Engedtem magam. Még nem volt elég csakrám. Elsötétedett minden, s csak arra emlékszem, hogy beszélgetnek, fogalmam sincs miről, de beszélgetnek. Ezek után már egy sötét, hideg cella villant be.
-Tsunade úrnő parancsa, vigyétek fel hozzá!-mondta az egyik ninja
-Igenis!...
Felvittek egy "iroda" féleségbe, Tsunade úrnő eléggé ideges, ingerült volt.
-Szóval ő lenne az. Hol találtak rá?-
-Lent az erdőben...-
-Kém lenne?..-
-Nem, akkor óvatosabb lett volna. Inkább úgy nézett ki mint aki most szabadult valahonnan..-ebben igaza is volt, mivel most szabadultam egy illúzióból..
-Halljam, ki maga?!-
Némán tekintettem felé, őszintén magam se tudtam pontosan.
-Mi az? Leharapta a cica a nyelvét?-ironizált
-"De ha még magam se tudom T.T Jó azt tudom hogy hogy hívnak, de emigy semmi..."-
-Jó, nem akarja elmondani, akkor majd másképp kiszedjük magából..-avval intett az engem lefogó ninjáknak..
Elvittek, pontosabban vissza az otthonias cellába. Mit tegyek, magam se tudom valójában kivagyok, vagy épp milyen erővel rendelkezem. Csak néhány emlék rémlik a múltamból.
Jól kezdődik az új élet, vagyis a régi újra kezdése. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de nem gondoltam, hogy egyből egy cellában kötöm ki.
Egy héttel később...
Unalmasan telnek napjaim. Újból "felvonszoltak" Tsunadehoz.
-Még most se akar beszélni?
-Nem..-
-De..-szóltam csendesen, Tsunadera szegeztem tekintetem
-Nahát... Mégis tud beszélni..?-
-Eddig is tudtam, csak nem akartam..
-Megtudhatnám, hogy miért?
Némán tekintettem felé, igazi okát énsem tudtam, hogy miért voltam néma.
-Szóval nem, de legalább a nevét árulja el, és hogy honnan jött..
-Becses nevem Nikita, és hogy honnan jöttem? Tudja.. magam se tudom, csak bandokoltam az erdőben...
Tsunade tekintette élesen hatott rám.
-Biztosak lehetünk arról, hogy nem kém?
-Igen. Nem vagyok más csak egy gyengébb ninja. Nincs is elég csakrám, hogy legalább rejtőzködni tudjak.
-Rendben... Viszont hol fog lakni..? Felügyelet nélkül nem hagyhatom, de nincs elég hely sem.-

Ahogy ezt kimondta Kakashi jelent meg, Tsunadera tekintve.
-Majd én felügyelem, és majd nálam fog lakni.-ajálkozott
HOGY MIVAN?! Vele kell, hogy lakjam?! Hiszen folyton p*rnókönyvet olvas.. Láttam a cellám ablakából. A gondolatairól ne is beszéljünk T.T .
-Rendben Kakashi!..-intett Tsunade
Egész úton, ahogy Kakashi háza felé haladtunk, mérgelődtem. Nem, nem és NEM.. Nem lakhatom egy perverz vadmalaccal... Mamiiii, ments meeeeg!!!!!
-Te itt fogsz aludni... -mutatott az ágya felé..
Először az hogy egy helyen kell, hogy lakjam vele. Most pedig már egy ágyban?! T.T És ha megerőszakol?! Vagy megkínoz?! VAGY?!
-Rendben..-ELNE HIDD...
Az első éjszaka elég nyugodtan múlt el, nem erőszakoltak meg. Hála az égnek.
-Szóval Nikitának hívnak.
-Igen, téged pedig Kakashinak..-néztem felé
-Pontosan.-mosolygott
Milyen szép a mosolya, ne.. NE... Kupidó kimélj meg :c

(dikk egy én :"D )